Pásztor Bertalan 1931-ben született Kisrozvágyon. 1956 óta él Dunaújvárosban. A város gimnáziumában magyar nyelvet és irodalmat oktatott, nyugállományba vonulásáig, 1995-ig. Tanárként az irodalmi művek esztétikai értékeit keresve, ezeket nemcsak diákjai, hanem a tágabb olvasóközönség számára is közvetítette. Szakpedagógiai, műelemző és irodalomkritikai cikkei, könyvei jelentek meg. Számos szakmai és művészeti díj tulajdonosa. 92 évesen is aktívan alkotó életet él.
Mikor találkozott először Esterházy János nevével?
Évekkel ezelőtt egy róla szóló rádióműsorban figyeltem fel arra a vele kapcsolatos információra, hogy „ő volt az egyetlen, aki a szlovák parlamentben nem szavazta meg a zsidók deportálásának törvényét”. Mivel jól ismerem a náci német hatalmi gépezet embertelenségét, rendkívüli módon felkeltette az érdeklődésemet, hogy ki volt ez az ember, aki egyedül szembe mert menni az árral, a birodalmi akarattal, s mindezt az emberségre és a hitére hivatkozva merte megtenni. Ettől kezdve nem hagyott nyugodni a személye, és elolvastam minden írást, ami a városi könyvtárban található. Elsőként a róla szóló életrajzi monográfia akadt a kezembe. Már ebben felfigyeltem arra, hogy ennek az embernek az egész élete tulajdonképpen egy nagy drámai folyamat. Megdöbbentett, milyen nagy érték menne veszendőbe, ha erről a rendkívüli személyiségről, s az általa képviselt értékekről megfeledkeznénk, amire mi, magyarok – sajnos – hajlamosak vagyunk. Belső késztetést éreztem, hogy drámát kell írnom az életéről, s az életrajzából azonnal megkezdtem kijegyzetelni a drámai konfliktusokat tartalmazó részleteket. Három évvel ezelőtt láttam munkához s több, mint egy évig írtam az Esterházyak az ár ellen c. drámát, melynek címét Esterházy Lujza, János testvére könyvének a címéből (Szívek az ár ellen) vettem át némi módosítással.
Egyesületünk elnökének, Molnár Imrének az alkotóval készült interjújátt teljes terjedelmében elolvashatja a felvidek.ma portálon IDE KATTINTVA.