Lelkipásztori tanúságtételekkel bővített nemzetközi teológiai konferenciát szervezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál Kutatóközpont Paulus Hungarus erkölcsteológiai munkacsoportja és a Reconciliatio Esterházy János Egyesület Esterházy János életművéről szeptember 24-én Budapesten, a PPKE Szent II. János Pál konferenciatermében.
Idén emlékezünk arra, hogy öt évvel ezelőtt a Szentszék jóváhagyásával a Krakkói Főegyházmegyében Marek Jędraszewski érsek-metropolita megindította Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatási perének folyamatát. Az évforduló kapcsán, s egyben Isten szolgája Esterházy János lelki örökségét ápolva a PPKE Szent II. János Pál Kutatóközpont Paulus Hungarus erkölcsteológiai munkacsoportja és a Reconciliatio Esterházy János Egyesület A közösségi megbocsájtás és kiengesztelődés Esterházy János életműve és vértanúsága fényében címmel nemzetközi konferenciát szervezett.
A tanácskozáson a Gaudium et spes, a II. Vatikáni Zsinat lelkipásztori konstitúciójának szellemében és Isten szolgája Esterházy János életáldozatának fényében tárgyalták a nemzetek közötti kiengesztelődés lehetőségének formáit, a közösségi megbocsátás erényének gyakorlati alkalmazását, a kibékülés lehetséges intézményes útját és a múlt sebeinek gyógyítására alkalmas pasztorációs gyakorlatot.
A konferencia teológiai alaphangját és lelkületét a nyitó előadással Domenico Battaglia nápolyi érsek adta meg, aki párhuzamot vont Isten szolgája Esterházy János életpéldája és a II. Vatikáni Zsinat lelkipásztori konstitúciójának szellemisége között. Mindezt saját, a marginalizált társadalmi réteg tagjai közt végzett lelkipásztori munkája tapasztalatainak helyenként megrendítő erejű felidézésével tette.
Az őt követő előadásokban váltakozva merültek fel a közösségi kiengesztelődés és megbocsátás teológiai reflexiói, illetve Isten szolgája életszentségének egyes részletei. Ez utóbbiakról főleg Ambrogio Maria Canavesi és Cebula Pawel OFM Conv. minorita ferences szerzetesek előadásai által tudhatott meg többet a hallgatóság. Józef Łucyszyn lazarista szerzetes, teológia tanár Szent II. János Pál pápa kiengesztelődés témájában adott lényegi fontosságú tanítását ismertette. A különböző közép-európai nemzetek közötti – főként egyházi indíttatású – kiengesztelődési folyamatokról több előadást is halhattak az érdeklődők. Dagmar Babčanová, Szlovákia volt vatikáni nagykövete Esterházy szlovák megítéléséről tartott ismertetést. Grzegorz Górny lengyel egyházi író, filozófus a lengyel-német, a lengyel-ukrán és a lengyel-litván megbékélési folyamat hátterébe adott betekintést.
A magyar-horvát egyházi közösségek közötti megbékélési folyamatról Kunszabó Zoltán diakónus tartott beszámolót. Balga Zoltán plébános a prágai magyar-szlovák-cseh közös plébánia élén betöltött pasztorációs tapasztalatait összegezte. A magyar-szlovák pasztorációs gyakorlatról Gábor Bertalan szepsi és Bozay Krisztián dunaszerdahelyi plébános beszélt a jelenlévőknek. Laurinyec Mihály teológiai tanár a közösségi megtérés és annak intézményi reflexióit foglalta össze előadásában.
A nemzetközi konferencia lengyel, szlovák, magyar, olasz előadói, egyházi személyek és világi Krisztus-hívők egymásnak adták át a szót és kölcsönösen kiegészítették egymás mondanivalóját. A tudományos tanácskozás talán legfontosabb üzenete az volt, hogy megerősítette: a megbocsátásnak, miként a szenvedésnek is arca van. Olyan arca, mint amilyen Esterházy Jánosnak és közép-európai mártírtársainak van, akiket összeköt a szenvedés közössége, a „communio in passione” – miként erről Gábor Bertalan és Bozay Krisztián esperes beszélt. Keresztényi feladatunk ennek az arcnak a kimunkálása: artikulálnunk, formát kell adnunk a közösségek lelkiismeret-vizsgálatának, ahogy az egykori Hittani Kongregáció, ma Hittani Dikasztérium Teológiai Bizottsága megfogalmazta: „az emlékezet tisztulási folyamatát kell megvalósítanunk, ha meg akarjuk őrizni az Egyház hitelét és hatékonyságát a világban”.
Maguk az előadások hol konkrétan, hol pedig áttételesen utaltak arra az útra, amelynek itt Közép-Európában még nagyon az elején járunk. Annak ellenére, hogy immár tizennyolc évvel ezelőtt adta ki a magyar és a szlovák püspöki konferencia a Megbocsátunk és bocsánatot kérünk című kiengesztelődésre felhívó pásztorlevelet, a magyar-szlovák megbékélési folyamatról is elmondható, hogy lelki és társadalmi gyümölcseinek tekintetében az valójában még gyerek- vagy, kamaszcipőben jár. Ennek – miként ezt az egyik előadó megfogalmazta – az lehet az egyik oka, hogy a maga nemében kiemelkedően fontos kezdeményezést tájainkon nem követte olyan civil társadalmi (pl. keresztény értelmiségi) folytatás, amely a mindennapok szintjén tudta volna szolgálni közeledést, egymás jobb megértését, vagy ha úgy tetszik „a felnőtté válást”. Ennek egyik fő okát Surján László, a Charta XXI Egyesület elnöke fogalmazta meg, aki Isten szolgája Esterházy János reánk hagyott példájából kiindulva elmondta, Jézus tanítása alapján nekünk keresztényeknek feljebb kell lépni a megbocsátásban, a második szintre, az ellenségszeretetet szintjére, sőt még ettől is feljebb, a harmadik szintre, azaz az ellenségeinkért való őszinte imádság szintjére. Ezt tette Isten szolgája is, aki börtöneiben szenvedve a vasárnap, vagyis az Úr napján mondott imáit jótevőiért és ellenségeiért egyformán felajánlotta.
A konferencián résztvevők teljesebb és tisztább képet kaptak Isten szolgája Esterházy Jánosról, koráról és az ő megvalósítható üzenetéről is. Mert Esterházy János követhető és követendő keresztény példaként magasodik előttünk. Ezért folyik az ő boldoggáavatási eljárása, amelyet nem csak liturgikus események, vagy jogi aktusok fémjeleznek, hanem, az olyan közösségi kohéziót létrehozó események is, mint amilyen a közelmúltban Alsóbodokon, Esterházy János végső nyughelyén temetésének hetedik évfordulóján megrendezett zarándoknap, illetve ez a mostani nemzetközi konferencia is volt. Ezek a Szentlélek kegyelmével megáldott események mindig egy szinttel feljebb emelik Isten szolgája Esterházy János lelki örökségének kibontakoztatását és megvalósítását, s egyben eredményesen szolgálják kultuszának növekedését is.
Az új szint, amelyre e mostani konferencia a jelenlévőket elvezette, hogy közép-európaiként hogyan kell közösségi szinten megőrizni önazonosságunkat úgy, hogy a másik nemzethez tartozó embert is tiszteljük, segítsük és megerősítsük értékeiben. Mert a nemzeteink közötti kiengesztelődéshez az emlékezet megtisztulásán keresztül vezet a megbékélési folyamat útja, s ez sem lehet kereszt és nehézség nélkül. Járhatóvá tétele mégis, minden emberi és közösségi gyarlóságunk ellenére is a mi keresztény felelősségünk és feladatuk marad. Még akkor is, ha egyesekben Esterházy János boldoggá avatásának elindulása „allergiás tüneteket” okoz. Van kikért, van miért imádkoznunk, ha a közösségi kiengesztelődés útján akarunk haladni.
Ez a felajánlási szándék fogalmazódott meg a konferencia befejező mozzanatában, a közös szentmise ünneplésében is, melyet nemzeteink Isten akarata szerinti megbékéléséért és Isten szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért ajánlottak fel.
Az előadások hamarosan teljes egészében elérhetőek lesznek a PPKE Hittudományi Karának YouTube-csatornáján, de tervbe van véve azok kiadása kötetben, szerkesztett formában.
A konferencia szervező intézményei köszönetüket fejezik ki azért a támogatásért, amelyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Wacław Felczak Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete biztosított a program sikeres megszervezéséhez. Köszönetüket fejezik ki a négy különböző nyelvre fordító tolmácsok kiemelkedő minőségű és áldozatos munkájáért is.
Szerző: Dr. Laurinyecz Mihály; Dr. Molnár Imre
Fotó: Balga Zoltán, Berényi Kornélia, Dávid Zsuzsanna, Oláh Viktória
Forrás: Reconciliatio Esterházy János Egyesület
Még több kép és az eredeti cikk a Magyar Kuríron, IDE KATTINTVA.
Elolvashat egy másik cikket a témában a felvidek.ma portálon, IDE KATTINTVA.
A Magyar Katolikus Rádióban elhangzott, a konferenciával kapcsolatos interjút pedig IDE KATTINTVA hallgathatja meg.