Kevés dologban egyezünk meg a Felvidéken, de abban igen, hogy Esterházy János igazodási pont, és nem csak a felvidéki magyarságnak. Most már annak is van irodalma, hogy ő akár Közép-Európa szentje is lehetne, hiszen lengyeleket, cseheket, szlovákokat, magyarokat kötött össze. A lengyelek és a magyarok nem kérdéses, hol állnak, a cseheknél már megtört a jég, és úgy tűnik, hogy a szlovákoknál is van némi elmozdulás, de minden bizonnyal még nagyon hosszú az út Esterházy János elfogadásáig, boldoggá avatásáig. Hogyan látja ezt, Bíboros úr? Lehet ez a kapcsolódási pont szlovák és magyar között?
Én bízom benne, hogy igen. Tanulmányoztam Esterházy János életét, és azokat az epizódokat is, amelyekre azok hivatkoznak, akik nemtetszéssel fogadják a boldoggá avatást.
Károly király boldoggá avatása esetében is hasonló volt a helyzet, politikusoknál mindig fölmerülnek az összes lehetséges érzékenységek.
Csak az a gond, hogy a szlovák érvelés politikai szempontból máig egyenlőségjelet tesz Esterházy János és Jozef Tiso megítélése közé.
Esterházy János Tisóval nem értett egyet.
A jog mégis ugyanaz alapján ítélte el.
A világi jog. Nekünk a világi bíróság ítélete a boldoggá avatás során nem mérvadó. A vértanúk esetében pedig a legkevésbé. Sándor István szalézi szerzetes testvért például boldoggá avattuk, mint vértanút. Őt az ötvenes évek elején büntető perben halálra ítélték és kivégezték. Miért? Azért, mert hittanra tanította a fiatal ávósokat. Akkor ez érzékeny dolog volt, de önmagában ez bűn? Nem! Bízom tehát abban, hogy Esterházy boldoggá avatása is előbb-utóbb valósággá válik.
A teljes interjú elolvasásához KATTINTSON IDE!